Freud és tudattalana

Hétköznapjainkban, sokat viccelődünk Freuddal. Beszélgetéseink során a legnagyobb természetességgel vetjük oda beszélgetőpartnerünknek, hogy "Na, ez freudi elszólás volt!" De vajon tudjuk-e, hogy konkrétan miről is van szó? Ismerjük-e Freud tudattalan elméletét? Vagy ez, már visszavonhatatlanul a köznyelv részévé vált, és mindenki gondol mögé valamit? Valóban "csak" elszólásról van szó? Esetleg, a szavak hangalakjának hasonlósága teszi lehetővé a nyelvbotlást?

Sigmund Freud követőinek pszichoanalitikus elméletei szerint bizonyos emlékképek, impulzusok és vágyak nem hozzáférhetőek a tudat számára. A pszichoanalitikus elmélet ezeket tudattalannak tekinti.

Freud, úgy képzelte, hogy az érzelmileg fájdalmas emlékek és vágyak olykor elfojtásra kerülnek - azaz a tudattalanba jutnak. Továbbra is kifejtik hatásaikat cselekedeteinkre, noha azoknak egyáltalán nem vagyunk tudatában. A tudattalanba szorított gondolatok és impulzusok a feltételezés szerint csak kerülő úton, "álruhában" juthatnak ismét a tudatba: álmainkban, ésszerűtlen cselekedeteinkben, modorosságainkban és nyelvbotlásainkban.

A "freudi elszólás" kifejezés azokra a szándéktalan jelekre utal, amelyek révén a feltételezés szerint e rejtett impulzusok feltárhatók. Egy sokat idézett angol nyelvű példa szerint valaki azt mondja: "I'm sad you're better." (Sajnálom, hogy jobban vagy.), eredeti szándéka helyett, ami így hangzott volna: "I'm glad you're better." (Örülök, hogy jobban vagy.) Először úgy gondolták, hogy az elszólást a "sad" és a "glad" szavak hangalakjának hasonlósága teszi lehetővé, de az elszólás valódi oka nem e formai jegyben keresendő.

Freud úgy vélte, hogy a legtöbb lelki betegség oka a tudattalan vágyakban és impulzusokban keresendő. Kidolgozta a pszichoanalízis módszerét, amelynek célja az elfojtott tartalom tudatba emelése, s ezáltal a páciens gyógyítása.

A legtöbb pszichológus elfogadja, hogy vannak olyan emlékek és mentális folyamatok, amelyek introspekcióval nem elérhetők, és ezért tudattalannak tekinthetők. Sokan azonban úgy vélik, hogy Freud aránytalanul túlhangsúlyozta a tudattalan érzelmi vonatkozásait, és nem eléggé vette figyelembe más oldalait. Ezek a pszichológusok a tudattalanba azoknak a mentális folyamatoknak az óriási tömegét is belefoglalnák, amelyek mindennapi életünkben folyamatosan jelen vannak, de amelyekhez tudatosan nem férhetünk hozzá.

Az észlelés folyamán például az ember tudatában lehet annak a két tárgynak, amelyek a környezetében vannak, de nincs tudatában azoknak a számításoknak, amelyeket szinte pillanatok alatt végez el, hogy meghatározza, melyik van közelebb, és melyik távolabb. Ugyan ez a folyamat játszódik le a szelektív hallás kapcsán is, mikor egyes információkat ugyan hallunk, de azok nem tudatosodnak bennünk. (Bővebben: Szelektív hallás pszichológusszemmel)

Bár mentális folyamataink eredményéhez tudatosan hozzáférünk annyiban, hogy tudjuk a tárgyak méreteit és távolságát, nem férünk tudatosan hozzá az ezeket kiszámító műveletekhez.