Egyes asszociatív agnóziában szenvedő betegeknek csak bizonyos kategóriák felismerésével vannak nehézségeik, másokkal nem. Ezek a kategóriaspecifikus károsodások azért különösen érdekesek mert arról mondhatnak nekünk valamit, hogyan működik a normális felismerés.
A leggyakoribb kategóriaspecifikus károsodás az arcok felismerésének képtelensége, melyet prozopagnóziának nevezünk. E betegség jelentkezése mindig a jobb félteke sérüléséhez kötődik, és gyakran a bal félteke azonos területeinek kisebb sérülésével társul.
A károsodást Pallis esete szemlélteti:
Nem tudta azonosítani a gondozóit. "Maga bizonyára orvos, mert fehér köpenyt hord, de nem tudom, maga melyik. Ha megszólal, tudni fogom." Feleségét sem volt képes felismerni a látogatási időben... Nem ismerte fel Churchill, Hitler és Marilyn Monroe fényképét. Amikor ezekkel az arcokkal szembesítettük, következtetni próbált, megkeresve azokat a "kritikus" részleteket, amelyek megadhatták a választ.
Egy másik kategóriaspecifikus károsodás az élő dolgok felismerésének képtelenségével jár, míg az élettelen dolgok felismerése viszonylag sértetlen, vagy fordítva, az élőket felismeri de az életteleneket nem. Ezekben az esetekben az "élő dolgok" tipikusan ember által készített tárgyak, különösen a kézbe való dolgok, mint például a szerszámok. Az ilyen kategóriaspecifikus zavar esetén tehát a beteg nem képes megnevezni az ismerős baromfiak képeit, de nincs problémája a házi szerszámokkal; egy másik beteg esetleg a fordított mintát mutathatja.
A kategóriaspecifikus károsodások két javasolt magyarázata a normális felismerésről is mond valamit. Az egyik hipotézis szerint a normális felismerés a tárgyak különböző osztályai szerint szerveződik - egy alrendszer az arcokra, egy másik az állatokra, egy harmadik a kis tárgyakra és így tovább -, és ezek az alrendszerek az agy különböző területein helyezkednek el. Ha a beteg, csak korlátozott sérülést szenvedett el, esetleg csak az egyik alrendszert veszthette el, de a többit nem. A jobb félteke egyik részének sérülése lerombolhatja az arcfelismerő alrendszert, de a többit épen hagyhatja.
A másik javaslat azokat a sajátosságokat hangsúlyozza, amelyeket az észlelőrendszer a kategóriák tagjainak felismerésében használ. E hipotézis szerint a kategóriák különböznek abban, hogy milyenfajta sajátosságok azonosítják a tagjaikat. Így például a legtöbb tárgy élő, élettelen egyaránt elsősorban az alakja alapján ismerhető fel, de ez nem igaz az arcokra, amelyek inkább az egyes részeik és azok viszonylata révén azonosíthatók. A prozopagnózia tehát bizonyos specifikus részletek elemzésének meghibásodása lehet, miközben az alak elemzése ép maradhat. Hasonlóképp az ember által készített tárgyaknak általában egyenes éleik vannak, míg a növények és állatok gyakran egyenetlen körvonallal rendelkeznek.
Az élő dolgokat fel nem ismerő, de az életteleneket felismerő betegeknek a szabálytalan alakok elemzésében lehetnek nehézségeik; az ellenkező problémát mutató betegeknél viszont a szabályos alakok elemzése károsodhatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése