Az extrém politikai cselekvést két híres kísérleti kutatás helyzete éles megvilágításba:1.) Zimbardó, az önként jelentkező diákokat két csoportra osztotta: foglyokra és felügyelőkre. A legrövidebb időn belül, mindkét csoport tipikus szerepviselkedést alakított ki. A rabtartók egy része olyan messzire ment, hogy kínozták a foglyokat, és annyira elnyomták őket, hogy a kísérletet idő előtt meg kellett szakítani.
2.) A Milgram-féle kísérletben egy be nem avatott diákot - akiről azt állították, hogy hibázott - sokkgenerátorral meg kellett büntetnie az önmaga számára méltányos büntetésnél jobban vagy kevésbé:
2.) A Milgram-féle kísérletben egy be nem avatott diákot - akiről azt állították, hogy hibázott - sokkgenerátorral meg kellett büntetnie az önmaga számára méltányos büntetésnél jobban vagy kevésbé:
- A legtöbb esetben jelentős különbség volt a sokkerősségben aközött, amit kísérleti személy adott és amit a maga számára a próbasokk folyamán hajlandó volt elfogadni.
Összefoglalásában a szerző az ember veszélyeztetettségéről ír, hogy egy kegyetlen megsemmisítő akcióban kiszolgálóvá válhat. Ennélfogva a tömegek politikai cselekvéspotenciálját magasabbra kell értékelni, mint ahogyan azt a hétköznapok reprezentálják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése