A diagnózis felállítása - mint minden betegség esetén - a részletes kórelőzmény megismerésével, az anamnézis kikérdezésével kezdődik.
Maga a gomba l
aboratóriumi módszerekkel mutatható ki. A feldolgozandó mintát a gombával feltételezhetően fertőzött anyagból vagy területről kell venni:
- széklet,
- vizelet,
- köpet,
- hörgőváladék,
- köröm- és szőrszál,
- kaparék a bőrről vagy a szájnyálkahártyáról.
A feldolgozás mikrobiológiai módszerekkel történik: direkt vizsgálattal mikroszkóposan (fáziskontraszt-mikroszkóppal vagy Gram-festéssel készült preparátumban), illetve baktériumszaporodást gátló speciális gombatáptalajon való tenyésztés után. További vizsgálati eljárások végezhetők a vérből immunológiai, szerológiai módszerekkel: immunglobulinok, antitestek kimutatása (akut fertőzésnél IgM-hemagglutinációs teszttel, régebbi fertőzés esetén IgG-immun-ofluoreszcens teszttel). Végül az eredmények birtokában a klinikai tünetekkel összevetve állapítható meg a diagnózis.
A Candida-fertőzés és a tünetek összefüggésének igazolását számos körülmény nehezíti. A fenti tünetek egyéb fertőzések, illetve egyéb betegségek résztünetei is lehetnek. Közülük számos tünet pszichoszomatikus rendellenesség esetén is felléphet. Az egyéb betegségek szintén többé-kevésbé megterhelik a szervezet immunrendszerét, amely a gombás fertőzés felerősödésében szerepet játszhat. A Candida kóroki szerepét azért is nehéz bizonyítani, mivel egészséges személyek jó részénél is kimutatható lehet, de előfordulhat, hogy a laboratóriumi módszerek negatív eredményt mutatnak meglevő fertőzés ellenére is: a táptalaj nem volt a gombafajnak megfelelő, más fajok elnyomták a tenyésztés során, illetve bizonyos fajok eleve nehezen kitenyészthetők. A szerológiai vizsgálat eredménye is félrevezethető lehet: súlyos immunhiányos állapotban nem mutathatók ki antitestek.
Kapcsolódó bejegyzések:
A diagnózis felállítása - mint minden betegség esetén - a részletes kórelőzmény megismerésével, az anamnézis kikérdezésével kezdődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése