Mivel a depresszió a legelterjedtebb emocionális betegség, ezért nagy erőkkel próbáljuk feltárni az okait. Ma, már több okot is ismerünk, melyek depressziót válthatnak ki egy embernél. Teljesen függetlenül attól, hogy nőről vagy férfiról van e szó.
Az egyik ilyen feltárt ok az úgynevezett tárgyvesztésre adott reakció. A veszteség tárgya bármi lehet: szeretett partner elvesztése, barátok elvesztése, társadalmi sátus, munkahely elvesztése. A depressziós személy azért reagál olyan intenzíven, mert a jelen helyzet a gyermekkorban átélt tárgyvesztések félelmét idézi fel. Ezeknek az embereknek a szeretet és a gondozás iránti szükséglete valamilyen okból nem elégülhetett ki gyermekkorukban. A későbbiekben bekövetkező veszteség miatt a személy visszacsúszik az eredeti veszteség időszakában átélt tehetetlenség és függőség állapotába. A depressziós beteg viselkedés részben a szeretetigény kifejeződése: a tehetetlenséget, valamint a szeretet és a biztonság utáni vágyat mutatja.
A tárgyvesztéssel járó reakciót bonyolítja a düh, amit az elvesztett személy iránt érzünk. A depresszióra hajlamos személyek megtanulják, hogy tudják ellenséges érzéseiket elnyomni, mert félnek, hogy elidegenednek azoktól, akiknek a támogatásától függnek. Amikor a dolgok rosszul mennek, dühüket befelé fordítják, és magukat vádolják.
Például egy ember, akit főnöke kirúgott állásából, rendkívül ellenséges érzelmekkel viseltethet főnöke iránt. Mivel azonban dühe szorongást gerjeszt, a projekció elhárító mechanizmusát alkalmazva belsővé teszi érzelmeit: nem ő dühös, hanem mások dühösek őrá. Úgy gondolja, hogy főnökének jó oka van arra, hogy elutasítsa őt, hiszen teljesen ügyetlen, és semmi érdemlegeset nem tud felmutatni.
Folytatás>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése