A United States of Tara, mely magyarul a Tara alteregói címet kapta, egy kifejezetten aranyos, amerikai sorozat. Természetesen ez nem filmpromó és nem is reklám. A film ismertetőjéből azonnal kiderül, hogy hogyan is kapcsolódik a pszichológiához:
Tara Gregson (Toni Collette) külvárosi feleség és családanya, szerető férjjel Maxszal (John Corbett), és két szép gyermekkel Kate-tel (Bire Larson) és Marshallal. Az életük akár tökéletesnek is lenne mondható, ha Tara nem szenvedne tudathasadásban. Így azonban nincs egy nyugodt pillanata sem a családnak, ugyanis Tara különböző személyiségei bármikor felbukkanhatnak. Három különböző egyéniséggel kénytelen megosztani testét: T-vel, a tizennyolc éves, lázadó tinédzserrel, Buckkal, a fegyver- és cicimániás kamionossal, valamint Alice-szal, az ötvenes évekbeli háziasszonnyal. (HBO, 2009. augusztus 4. kedd, 20,00h) |
A megadott filmleírás egy kissé pontatlan, mivel Tara, nem tudathasadásban szenved, hanem ún. DID-ben. Természetesen, a rövidítés az angol nyelvből jön: Dissociative Identity Disorder, azaz Disszociatív Identitászavar. Lássuk, mit eredményez ez Taránál: Tara, négyen van.
- Főszemélyiség, maga Tara. Boldog családanya és feleség, két gyermekkel, aki csodás fali festményeket készít gyermekszobákba.
- T. Ő a vad tini. Minden őrültséget elkövet, füvezik, Kate-nek óvszert ad, vásárlási orgiákat tart és mindig megpróbálja elcsábítani Maxet. Max pedig, mindig ellenáll, mivel úgy egyeztek meg Tarával és a pszichiáterrel, hogy nem tenne jót Tarának, ha Max szexuális kapcsolatot létesítene az egyik alszemélyiséggel.
- Alice. A tökéletes háziasszony, a konyhatündér, akinél mindig minden tökéletes és minden az élén áll. Fontos, hogy Alice az egyetlen olyan alszemélyiség, aki ismeri az összes többit is. Ráadásul, ki akarja ütni a nyeregből Tarát.
- Buck. Már csak azért is érdekes, mert Buck férfi. Tipikus tesztoszteron golyó, aki iszik, elhanyagolt, büdös, keresi a bajt, agresszív, bagózik. Imádja a száguldást, a motorok megszállottja és a nőké is.
A film igyekszik aranyosan bemutatni, hogy milyen nehézségekkel és kellemetlen szituációkkal kell megbirkóznia annak az embernek, akinek egyszerre több személyisége is van. Ráadásul, ő maga nem is emlékszik az alszemélyiségeire, és az adott történésekre.
A forgatókönyvíró remek érzékkel és humorral közelít a téma iránt. Megmagyarázza, hogy pontosan mi volt a kiváltó oka a DID-nek. Láthatjuk, bárkivel előfordulhat nagyobb trauma során.
Maga a disszociáció bármikor megtörténhet, sőt, sokszor meg is történik velünk úgy, hogy annak semmi különösebb – komolyabb – következménye(i) nem lesz(nek). Ilyen például, mikor nagyon beleéljük magunkat valamibe: zenébe, táncba. Ezekben az esetekben szokott elhangzani, hogy „Nem is voltam itt.”, „Nem tudtam magamról.” stb. Azonban, egy trauma hatása igen erős lehet, ami komoly disszociációt okozhat. Tulajdonképpen, ez egy védekező mód is, hiszen az esetek többségében a személy, nem is tudja, hogy mi az, ami kiváltotta a DID-et, a traumatikus eseményt minél előbb el akarja felejteni az illető.
Természetesen a DID gyógyítható, kezelhető, a terápia során pedig a kiváltó esemény is felszínre kerül. A sorozat, még ha szépíti is a DID világát – Tara esetében nem beszélhetünk súlyos disszociatív identitászavarról -, mégis nevelő, oktató célzattal bír a szórakoztatás mellett.
A DID-et sokan gondolják skizofréniának, pedig két teljesen különböző dologról van szó. A skizofrénia komoly elmebetegség, amikor a különböző pszichés működések egyszerűen szétesnek és az összhang felborul. A skizofrénia hátterében örökletes hajlam és a központi idegrendszer károsodása áll.
Mind a DID-nek, mind pedig a skizofréniának, a jövőben hosszabb bejegyzést is szentelünk.
